Nesze, itt van, örülj!

Petőfi Sándor tájköltészete

Romantika: XIX-XX. században, főként az irodalomban alakult ki. A klasszicizmust váltja és a realizmussal együtt hat. A művész szabadságát hirdeti. Az eredetiséget tűzi ki követelményül, legfőbb ihletforrása a fantázia. Felfedezi a saját nemzeti múltat, népi kultúrát. Visszatér a természethez. Keveri a műfajokat, fokozott pátosz és ünnepélyesség jellemzi.

Petőfi élete: „A legnagyobb magyar” /Kosztolányi D./ Bár nem magyar származású, annak vallja magát. Nevét magyarosítja, sokat tesz Magyarországért . 1823. január 1-jénszületett Kiskőrösön. Kiskunfélegyházán tanul meg magyarul, ezért ezt nevezi szülővárosának. Állandóan költözködnek, összesen 9 általános iskolában tanult. Gyermekkorának helyszínei az Alföldhöz kötik. 1838-ban Selmecbányára került, itt ismerkedik meg az újabb magyar költészettel. (pl.: Csokonai, Vörösmarty) Édesapja tönkremegy és leveszi róla a kezét. ’39-ben gyalog indul Pestre, a Nemzeti Színháznál dolgozik. Ez év októberében Sopronban beáll katonának, de leszerelik ’41-ben. Vándorszínésznek áll. Októberben Pápára megy, ahol megismerkedik Jókaival. Március 15-e legjelentősebb alakja. Részt vesz a Szabadságharcban, a segesvári csatában eltűnik.

Tájköltészete: A romantika zordon, vadregényes, lakatlan hegyvidékei helyett új tájeszményt, a rónaságot, az Alföldet ábrázolja. Az Alföld az ő és egyben a magyar nép hazája is, de a szabadság jelképe is számára. E témakör első remek műve az

Az alföld (1844): Az első két szakaszban két tájideál, fent és lent szembeállításával indítja a művet. A versen egy sajátos szerkesztési technika halad végig, a látókör tágításával, majd fokozatosan egy ponttá szűkítésével, végül a horizont kitágításával az Alföld végtelenségének illúzióját kelti. Megelevenedik a táj, hanghatások (4-5. vszk.). Megszemélyesítések, látásra tevődik át a hangsúly (6-7. vszk.) Csárda és környezetének részletes leírása. A horizontot csak a templomtornyok törik meg. Utolsó versszak: személyes vallomás. Lineáris szerkezetű, rímelése páros rím.

A puszta, télen(1848): Leíró költemény. A címben meghatározza a helyszínt és az időt. Ez alapján egy sivár tájat várhatunk.

·         1. egység (1-3. vszk.): indulatszóval és egy szójátékkal nyitja a verset, majd az őszt személyesíti meg, ezzel derűs kedélyes hangulatot kelt. Ráérősen mesél a költő, nem siet. A második versszakban a negatív festés eszközével él (Berzsenyi D. – Közelítő tél). Negatívumokra épít és nemcsak a tél kifosztottságát írja le, de a nyár visszasóvárgása is benne van, ezzel elégikus hangnembe csap át a mű. A harmadik strófát egy hasonlattal nyitja, amivel a táj mozdulatlanságát erősíti meg az olvasóban. Az egész versszak egy hatalmas, allegórikus kép.(allegória: valamely elvont fogalom érzékletes képpel való ábrázolása.) Míg az első egységben a tél jellegzetes vonásaival találkozhatunk, a

·         2. egység (4-6. vszk.) az emberi élet színtereit mutatja be. A költő ebben a részben a tényközlésre szorítkozik. Mégis, kiemelendő az 5. vszk., amiben a béres pipára gyújtásának folyamatát mutatja be részletesen (mikrorealisztikus kép).

·         Az utolsó, 3. egységben a belső világ mozdulatlansága után, újra a természetben találjuk magunkat, ahol a szelek az urak. Ekkor jelenik meg a fenyegetett emberi lét a betyár alakjában. „Háta mögött farkas, feje fölött holló.” Emberi tragédiát sejtet, sűrít magába. Ez a komor hangulat folytatódik, de inkább politikai síkra kivetítve(záró vszk.). Petőfiben felmerül a trónfosztás gondolata, valamint a világforradalom látomása, amire már 1846 óta vár, hiába. A természet mozdulatlanságával szemben a társadalom a megoldás felé halad,legalábbis hite szerint.