Nesze, itt van, örülj!

Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond parasztábrázolása

            Az 1867-es kiegyezés leoldotta ugyan az országról az önkényuralom bilincseit, a teljes nemzeti függetlenség nem valósulhatott meg. A kiegyezés lehetővé tette, hogy felgyorsuljon hazánkban a polgárosodás, a kapitalista fejlődés: kiépült az ország vasúthálózata, Budapest világvárossá alakult. A gyors kapitalizálódással együtt járt az életfelfogás átalakulása. A középbirtokosság egy részének a vagyona a tőkés versenyben elveszett. Az elszegényedett, polgárosodni nem tudó, de a régi gazdagság illúzióit őrző köznemesi rétegből alakultak ki a dzsentrik. A fiatal írók különösen 1975 után bírálták a dzsentri-Magyarország hamis idilljét. A novella lett ennek a korszaknak a vezető műfaja.

Mikszáth is a „kis műfajt” választotta „nagy mondanivalója” formájának: a karcolatot, regényt, az elbeszélést és a kisregényt. Mikszáth a magyar irodalom fejlődéstörténetében jelentős szerepet töltött be, de alkotásaiból még hiányzik a társadalom átfogó ábrázolása. Jellemábrázolására romantikus egyoldalúság jellemző, s idegen tőle az elmélyültebb lélekábrázolás. Előadásmódjában még uralkodnak az élőszóbeli formák (olyan, mintha mesélne) írásaiban a nosztalgikus-elégikus és az ironikus hangnem keveredik.

Írói pályáját elbeszélésekkel kezdte: Tót atyafiak és a Jó palócok (bennük talált rá először a maga hamisítatlan hangjára)

Az első kötet négy hosszabb novellát tartalmaz. Tót történeteinek hősei a világtól elzárt magányosok, a civilizációtól távol élő emberek, kivel jóval szorosabb szálak fűznek a természethez, az állatokhoz, mint az emberi  társadalomhoz. Ilyen Olej Tamás, Lapaj Istók. A kötet két rokon novellája Az a fekete folt és Lapaj a híres dudás. Szerkezeti szempontból is közel állnak egymáshoz: Mikszáth hosszadalmas bevezetéssel, távolról közelít a témához. Látszólag mindent megtudunk a két magányos, az emebrektől elszokott két főhősről. Olej Tamásról, a híres brezinai akol és nyáj bacsájáról (számadó juhász), s Lapaj Istókról, aki csőszködik a hlinai határban. Az író a bevezetésben a közvélemény ítéletét tolmácsolja. Sok- sok részletből: apró megfigyelésekből, kisebb anekdotákból és epizódokból áll össze a kép.

                A brezniai bacsáról szóló novella címe Az a fekete folt népballadából vett félsor, s ez nemcsak a szomorú történet utolsó felvonására utal, hanem a mesék távoli homályába helyezi a bacsa históriáját. A falusiak szemében a hallgatag, szófukar Olej Tamás szívtelen, érzéketlen ember. Ez a a vélekedés abból fakad, hogy „felesége temetésén nem is sírt”, pedig 16 éve után sem halványult el benne az asszony emléke, most is hallja a meghalt feleség suttogó hangját. A bacsa az egyetlen, akinek Mikszáth feltárja lelki életének bonyolult mélységeit. Értesülünk gondolatairól, érzelmeiről, vagyis a valóság szemben áll a falusiak híresztelésével.

                Jellemének hajlíthatatlanságára, erkölcsi igényességére és szigorára, majd az önostorozó lelkifurdalás kapcsán belső világának összetettségére világít rá az elbeszélés cselekménye.

Történet: Az ifjú és könynelmű Taláry Pál herceg, a birtok ura, kísérletet tesz a bacsa kislányának, a 16 éves Anikának az elcsábítására. Olej ugyan  alázatos szolgája a hercegnek, a lányát mégsem akarja odaadni. Amikor a herceg a brezinai aklot ajánlja fel a lányért cserébe, lelkében hatalmas harc bontakozik ki (küzdelem a gazdagság és az önvád között). Egy meggondolatlan pillanatban enged a csábításnak. A meggondolatlan döntés, az erkölcsi botlás mardosó önvádat kelt benne, valósággal belebetegszik. Álmában sárkányokkal, kígyókkal viaskodik. Amikor Anika helyett csak az ajándéklevelet találja az üres szobában, elbúcsúzik kedvenc juhaitól, felölti cifra ruháját, s a nyájjal együtt felgyújtja az aklot. Olej Tamás nem tudott becstelenül élni. Ez az erkölcsi igényesség, érzékenység emeli magasan a gazdag herceg fölé.

                A durva, rideg érzéketlenséggel vádolt, embergyűlölőnek tartott Lapaj Istókról is kiderül, hogy szelíd lelkű, jószívű ember. Eladja kincseket érő dudáját (hangszer) két párnáért egy derékaljért és egy anyakecskéért, hogy fölnevelhesse egy megesett cselédlány árván maradt gyermekét.

                A jó palócok 15 kis palóc elbeszélésből áll. Mikszáth palóc parasztjai közlékenyebbek, beszédesebbek, mint a nagy hegyek zord lakói. A kötetek legtöbb novelláját összekapcsolja, hogy a szereplők egymás ismerősei. Mikszáth itt sokkal otthonosabban mozog, mint a tót hegyek között. Beleéli magát babonás hiedelmeikbe, hőseit nagy szeretettel ábrázolja. A szabad függő beszéd technikáját alkalmazza: nem lehet eldönteni, hogy az író vagy a szereplő gondolatai, érzelmei öntenek-e nyelvi formát. Parasztjai lényegesen különböznek a Tót atyafiak bogaras, magányos különceitől. A palóc emberek falvakban élnek: nemcsak jól ismerik egymást, hanem szoros baráti, komasági szálak fűzik őket egymáshoz. A novellák balladás hangulatát, sejtelmességét fokozza a babonáknak, hiedelmeknek az a világa, amely átszövi a palóc falvak parasztjainak mindennapi életét.

A gyermetegül naiv vallásos hitre épül a Bede Anna tartozása című történet. Annát orgazdaság vétségével félévi fogságra ítélte a bíróság, de a lány közben meghalt. Az idézésre húga, Erzsi jelenik meg, hogy nővére helyett letöltse a büntetést. A kislány ártatlan tisztaságával, takaros, arányos termetének bájával suhan be a komor terembe, s felvillanyozza a fáradt bírákat is.

A család úgy akarja megteremteni a meghalt lány nyugalmát, hogy jóvá teszi azt a bűnt, amelyet Anna szeretője miatt követett el: az anya kifizeti a kárt, Erzsi pedig a vármegyénél szenvedi el helyette azt a fél esztendőt. Erre persze nincs törvényes lehetőség. A bíróság elnöke úgy oldja meg ezt a fogas kérdést, hogy kegyes hazugsággal kijelenti: „Odafönt másképp tudódott ki az igazság…, Anna nénéd ártatlan volt.”

A kis Bede Erzsi kezét megy megkérni Gózonba a már megjavult, de korábban kicsapongó életet élő Szűcs Pali. Útközben négylevelű lóherét talál, s a szerencsefű valóban szerencsét hoz. Mák Gergely haszonbérbe ajánlja fel jószágát, s ez megnöveli reményeit, hiszen független emebrként állhat rátarti, jómódú Bedéné elé. Gózonban is szerencsével jár. Az ő piros jegykendőlyéért cserébe megkapja a kis Erzsi babos kendőjét. Boldogan indul hazafelé, s a bodoki kocsmában „megünnepli” sikerét. Olyan sok bort ivott örömében, hogy arra sem képe visszaemlékezni, miképpen került haza. A novella befejezésében már csak a főszereplő nézőpontja érvényesül. Mikor megpillantja az ágyon kiterített piros jegykendőt, amelyet Erzsikénél hagyott tegnap, az eszmélni kezdő Szűcs Pali arra gondol: hátha nem is volt Gózonban, hanem csak úgy álmodta az egészet. (Szűcs Pali szerencséje).

A palóc elbeszélések világában-a balladákhoz hasonlóan-a bűn következménye a bűnhődés. Pl.: Szűcs Pali korhelykedése miatt veszíthette el Bede Erzsit.

Móricz Zsigmond a Nyugat első, nagy nemzedékének tagja, a 20. század első felének legjelentősebb prózaírója. Művészetében az a folyamat tetőződött be, amely a 19. század végén Mikszáthtal indult meg. Művészetében megvolt Jókai mesélő kedve és Mikszáth anekdotázó hajlama, de novellái, regényei már az eseményeket sűrítő drámák. Móricz paraszti témájú novellákkal kezdte írói pályáját. A parasztábrázolásnak gazdag hagyományai voltak Móricz előtt is (Jókai, Mikszáth).

A korábban kialakult képet népszerűsítették a népszínművek a 19. század második felében. A népszínművek cselekményüket általában egy-egy falusi ünnep-lakodalom, keresztelő, szüret- köré csoportosították. A színpadon vidám parasztok parádéztak, csillogó népviseletben táncoltak, piros arcú menyecskék és patyolat inges férfiak boldogan szerették egymást. A kor csak a romantikus parasztképet fogadta el. Makacsul tartotta magát az az elképzelés, hogy a falu az idill, a csend, a nyugalom, a meghittség világa. Ezzel az idilli faluképpel szállt szembe Móricz, ábrázolva az elégedetlenséget, a nyomort, a szegénységet.

Az egyéni szenvedés vezette el Móriczot mások szenvedésének meglátásához (kilencen voltak testvérek, nagy szegénységben éltek). Hét krajcár című novellájában a szegénysors olyan mélységeibe világít be, ahol a koldustól kell alamizsnát kérni. A korábbi falusi-vidéki idill bizonyos mértékig még jelen van ebben az írásban: anya és fia játékosan, szívből jövő kacagással keresi az elbújt, huncut krajcárokat. A keresgélés közben azonban feltárul az irdatlan nyomor, melyet derűvel sem lehet leplezni: az édesanyának, nyomorúságot legyőzni akaró kacaja véres köhögésbe fullad. Az idill és a tragédia ötvözése adja az írásnak a sajátos báját, meghökkentő újszerűségét.

Móricz új utat tört a paraszti világ ábrázolásában. A Hét krajcár nyomora még csak a testet törte meg, a lélek ép, egészséges maradt. Ezt követő alkotásaiban a naturalizmus hatása érzékelhető. Tragédia című novellájában már a lélek deformációja is bekövetkezik. A nincstelenségről, egy ember örökös éhezéséről szól. Kis János, a mű főszereplője más, mint a többi paraszttársa. Nemcsak külsőleg jelentéktelen, érdektelen a figura, hanem eldurvult lelkű, gyűlölködő ösztönlény. Az örökös éhezés miatt csak egyetlen dolog érdekelte, az evés. Sohasem jutott az eszébe más, nem voltak érzelmei, nevetni is csak életében egyszer nevetett: apja halálakor. Kis Jánost meghívják egy lakodalomba. A meghívás is csak egyetlen dolgot jelent számára: egyszer végre jóllakhat. Az egész éjszakai álmatlan kínlódás másnap reggelre már lázadó, forradalmi indulatokat szakaszt fel belőle. Fellázad Sarudy nagygazda ellen, mert benne látja nyomora legfőbb okát. A bosszút is csak torz formában tudja elképzelni: kieszi a vagyonából. Kis János sejti, hogy valami, az emberi léten felüli feladatra vállalkozott. Ez a kisszerű, nevetséges célért folytatott emberfeletti küzdelem teszi groteszkké a művet. Kis János belehal az evésbe. Már ebben a novellában is feltűnik a drámai szerkesztés. Másfél napba sűrítette az eseményeket, de a novella a hős egész múltját magába foglalja. Legelső regénye a Sárarany, melyben az igazi falut akarta megmutatni.

1931-ben írta a Barbárok című novellát. Ebben az elbeszélésben a dialógusok uralkodnak. Az írói közlés teljesen háttérbe szorul, s balladaszerűvé teszi az írást. Híradás ez a pusztáról, egy sajátos bennszülött világról. Az ún. ridegpásztorok a civilizációtól távol éltek, elszigetelt magányosságban. Ez a kultúra alatti, babonás, misztikummal átszőtt világ termelhette ki azt a kannibáli erkölcsöt, kegyetlenséget, amellyel a veres juhász lelkifurdalás nélkül agyonveri a Bodri juhászt, 12 éves kisfiát és három kutyájukat. A veres juhász természetesnek tartja, hogy a másikat 300 birkájáért. A novella három része a drámai események három „felvonása”.

I. fejezet: Tele van fojtott, egyre erősödő érzelmekkel. A hosszú hallgatás, az idő múlása, az alkony közeledése, a kutyák ugatása. A pásztorok lassan meginduló, pár szavas beszélgetésére. A két vadember a rézzel kivert szíj megvásárlása ürügyén köt bele Bodri juhászba. A hirtelen beállt sötétségben zajlik le a kettős gyilkosság.

II. fejezet: Kiderül, hogy Bodri nem volt barbár. A kultúra alatti életben barbár szépségek is vannak. Fekete asszony, aki férjét és gyermekét keresi, a népmesék lehetetlent is legyőző hőseként keresi családját.

III. fejezet: A vizsgálóbiztos vallatása, csupa drámai párbeszéd. A veres juhászra lassan egy sereg lopást, gyilkolást bizonyítottak. Bodri juhász meggyilkolására nincsen bizonyíték, nincsenek tanuk. A vizsgálóbíró nagyon jól ismeri a pusztai embereket, babonás hiedelmeiket. Ezt bizonyítja az a fogása, amikor a veretes övet a kilincsre akasztja. A vadember nem tudott a kilincshez nyúlni, mindent bevallott. A rézveretes szíjnak jelképes szerepe van mindhárom részben:

I.                    részben: az aljas barbár gyilkosság ürügye, Bodri lelki gazdagságának jelképe

II.                  részben: veres juhász lelkifurdalásának jelképe

III.                részben: a bűntény bizonyítéka, melynek hatására veres juhász mindent bevall.

A parasztvilág ábrázolásával foglalkozik az Árvácska című regénye, egy 7-8 éves lelencleány embertelen sorsának néhány évét választja témaként.

Az említett novellákat kérem elolvasni! Jó tanulást!