Nesze, itt van, örülj!

Ady Endre magyarság-versei

Élete:

Ø  Született: 1877. november 22-én, Érmindszenten.

Ø  1888-tól a nagykárolyi Piarista Gimnázium tanulója.

Ø  1892-től Zilahon tanul, itt érettségizik 1896-ban.

Ø  Debrecenben jogot tanul, de nem nagyon érdekli, inkább a főiskolai újságot szerkeszti.

Ø  1900-ban Nagyváradra megy és a Szabadság c. lap munkatársa lesz.

Ø  1901-től a Nagyváradi Naplónál dolgozik.

Ø  Vérbajos lesz, egy táncosnőtől kapja el, erről a Mihályi Rozália c. versében emlékezik meg

Ø  1904-ben Diósy Ödönné Brüll Adél(verseiben Lédának szólítja) felfigyel rá és meghívja magához Párizsba.

Ø  Még ebben az évben 1 évre ki is utazik, ezt későbbi élete során (ezen kívül) még 6-szor teszi meg.

Ø  Itt megismerkedik a francia szimbolizmussal, ami nagy hatással lesz rá.

Ø  1905-ben tér vissza Bp-re, a Budapesti Naplónál kezd dolgozni

Ø  1906-ban megjelenik az Új versek, megmozgatja az állóvizet, támadják az újszerűsége miatt, erkölcstelennek tartják a szerelmi líráját, hazafiatlansággal is vádolják

Ø  1906. Párizs

Ø  1907. Vér és arany c. kötet

Ø  1908. jan. 1. Nyugat első száma!! főmunkatárs lesz, védelmükbe veszik Adyt

Ø  1912. szakít Lédával (Elbocsátó szép üzenet)

Ø  1914-től háborúellenessége miatt háttérbe szorul

Ø  Boncza Bertával kezd levelezni, szerelem szövődik (verseiben Csinszka)

Ø  1915. összeházasodnak

Ø  1918. A halottak élén, utolsó kötete

Ø  1919. január 27-én halt meg.

Kötetei:

Ø  Versek (1899, Debrecen), Még egyszer (1903, Nagyvárad); mindkettő visszhangtalan marad

Ø  Új versek (1906)

Ø  Vér és arany (1907)

Ø  Az Illés szekerén (1908)

Ø  Szeretném, ha szeretnétek (1909)

Ø  A minden-titkok versei (1910)

Ø  A menekülő Élet (1912)

Ø  A magunk szerelme (1913)

Ø  Ki látott engem? (1914)

Ø  A halottak élén (1918)

Ø  Az utolsó hajók (1923, posztumusz)

Magyarság-versei

Központi kérdése: Mit ér az ember, ha magyar? A nemzetféltés, a szorongás váltja ki belőle ezt. Keserű, indulatos, ostorozó versek, ezért sokan hazafiatlansággal vádolják. Fenn tud-e maradni a magyarság a népek versengésében vagy elpusztul? Gyakran érzi az utóbbit, a nemzet megérett egy új Mohácsra. A magyarság nem következetes, képtelen az erőfeszítésekre, de nagyhangú, hencegő nép.

A magyar Ugaron

Ø  1905-ben írja.

Ø  Az Új versekben jelenik meg, az A magyar ugaron ciklus záróverseként.

Ø  Műfaja: látomásos tájvers

Ø  Ugar: a feudális magyar állam szimbóluma, nem egy konkrét tájról ír

Ø  Két részre bontható:

1)      1-2. véeszká: a lírai én a beszélő és a cselekvő is. Igék E/1. személyben, aktív igék. Elvadult táj, nincs virág csak az ős buja föld <- elmaradottság

2)      3-4. véeszká: az ugar válik cselekvővé

Nekünk Mohács kell

Ø  1908-ban írja, Az Illés szekerén c. kötetben jelenik meg.

Ø  Benedek Marcell fordított Himnusznak nevezi.

Ø  Mindegyik sor ugyanazzal a tagmondattal kezdődik -> anaforás sorok.

1)      vszk.: Megszólítottja Isten lenne, de megkérdőjelezi létét. E/3-ban beszél, a lírai én kívülállóként jelenik meg. Akaratgyengének mutatja a magyarságot („langy szívű sihederje”). A nemzet hozzászokott már a veréshez, szolgaként viselkedik. 3-szoros –v alliteráció, halmozás

2)      vszk.: A lírai én kerül a középpontba, E/1-ben ír. Hangsúlyos az E/1-es névmás („Én magyarnak születtem.”) Nem vágyik a békére, a magyarság csak harcok folytán tud fennmaradni.

3)      vszk.: T/1-be vált, a közösség nevében beszél a lírai én, a magyar nemzet részének tekinti magát. Nemzethalál képének megjelenése. A folyamatos csapások az életben maradást segítik elő, annak a népnek van jövője amelyik képes változtatni a sorsán

Ø  Dühös, felháborodott hangnemű.

Ø  3 versszak páratlansága diszharmóniát okoz

Ø  Kevert verselésű; páros rímek.

A föl-földobott kő

Ø  A hazaszeretet verse.

Ø  A gravitáció törvényére építi a verset, a haza éppúgy vonzza a fiait, ahogyan a gravitáció a követ.

Ø  1. sor.: A kő felfelé haladása    rímel

Ø  2. sor.: A kő zuhanása                rímel

Ø  3.sor.: Koppan a kő        rímtelen

Ø  Ellentétek:

·         fent - lent

·         földobnál - visszaszállnék

·         elülnek - fölhorgadnak

·         mindig elvágyik, de akaratlanul is mindig hazatér

Ø  százszor <- számnévi túlzás

Ø  „kicsi országom” – ragaszkodás

Ø  „Te orcádra ütök” – az országra hasonlít